Prológus

Hello World! Íme egy új,egy utánozhatatlan blog,mely két írónak örvend. Rebecca,és Anastasia. A történet prológusát,itt olvashatjátok majd,és őszintén reméljük,hogy olvasni fogjátok,illetve elnyeri a tetszéseteket. 
10 megjegyzés az álmunk,reméljük megvalósítjátok! x Ana&Rebecca

Visszatekintés: 1998.június 

Gondtalanul sétálgattam a parkban,miközben a madarak halkan csiripeltek a meleg,nyári napon.Lágy szellő simogatta hosszú, mahagón hajamat,és meg-meglibbentette. A fák koronája között élesen tűzött át a Nap minden egyes sugara,és finoman érintette szeplős arcocskámat. 4-5 éves lehettem,és éppen anyával piknikeztem Doncaster nyugodt,ámbár forgalmas parkjában. Barát hiányában egyedül futkároztam,és kergettem a mókusokat,melyek hatalmas sebességgel ugrottak fáról fára. Kacagva követtem őket, lábaim egymás után csattogtak a zöld pázsiton. Nem figyeltem a környezetemre,és arra sem hogy merre megyek. A lábaim vittek,gyorsan haladtam. Egy idő után a mókusok eltűntek,én pedig ijedten kaptam fel a fejem,és néztem körbe az idegen erdőrészen. Néhány néni,és bácsi,illetve kisgyerek sétált a park ezen eldugott részén,és élvezték a nap melegtől áztatott sugarait. Sehol nem láttam anyát,valószìnűleg túl messze futottam. Tovább szaladtam,egyenesen. Nem törődve semmivel,hátra felé tekintgetve. Ès csak arra emlékszem,hogy valaki kiált. 
-Katie! 
A mama kétségbeesett sikolya ébreszt fel az időtlen bambulásból. Mosolyogva integetek,de ő csak kiabál. 
-Vigyázz Katie! 
Int óvatosságra,de késő. Belezuhanok a park tavának kellemes hőmérsékletű vízébe,és elmerülök. Nagy adag vizet nyelek be,és rúg-kapálozva próbálok felmenni a víz tetejére,de fogytán az erőm,gyenge vagyok még. Két kicsi kéz szorítását érzem magamén,ami felránt,és hátáa.vonva a parthoz visz.

Köhécselve húzódtam anyukám biztonságot nyújtó karjaiba. 
-Istenem,Kate.Jól vagy?! 
Erőtlenül biccentek,és megmentőmre nézek. A kék szemű, barna hajú magas kissrác elázva,biztatón mosolyogva néz rám. Tekintete aggodalmat sugároz. 
-Louis vagyok-mosolyog,én pedig édesen mosolyogva puszit nyomok az arcára. Elpirultan néz le,és tudom: most barátra találtam.