2013. október 10., csütörtök

6.Fejezet-Csak barátok*

Köszönjük a rengetetg kommentet,és az új feliratkozókat,illetve a kedves szavakat. Mind nagyon-nagyon jól esett! Köszönjük, hogy mellettünk vagytok,és olvassátok a történetünket ! Ez sokat jelent nekünk ! Sok puszi a következő részig: Ana&Becky.
Hatodik fejezet

*Kate szemszöge*

 Annyira fájt,amikor kimondta ezeket a szavakat. Nem hiszem el ,hogy ilyesmit feltételez rólam.
RÓLAM.
Arról az emberről, akivel kisgyerek kora óta jóban van. Aki mellette volt, ameddig csak lehetett. Erre tessék. Undorító módon hátba támad. Keserű epe marta a torkomat, és a könnyek összegyűltek a szememben. Mély levegőt vettem, és összeszorítottam az ajkam.
-Tudod mit? Menj a francba!-sziszegtem, majd felrántottam az ajtót, és kirohantam.
Lesiettem a lépcsőn. A könnyek már folytak az arcomon. Nem tudtam, és nem is akartam megállítani őket. A többiek- a hangokból ítélve- éppen a nappaliban ülve nevetgéltek, amikor leértem. Nem nagyon láttam semmit a szememet elborító könnyfátyol miatt, csak azt,hogy valaki felugrott a kanapéról, amint meglátott.
-Istenem, mi baj van?
-Semmi, hagyjatok.
Kitértem Harry elől, és rohanni akartam, de elkapta a karomat, és szembe fordított magával. Felemelte az ajkamat, és letörölt egy kósza könnycseppet az arcomról.
-Mit csinált?
-Utálom. -motyogtam, majd a fejem a vállába fúrtam.
Keserves zokogásban törtem ki. És akkor, amikor az ujjai végigszaladtak a hátamon, így nyugtatva engem, akkor rájöttem. Rájjöttem, hogy az volt Louis baja, hogy elhanyagoltam, és helyette, inkább Harryvel foglalkoztam, amikor lehetett. Minden szabadidőmet mellette töltöttem, és vele voltam. És ezért talán egy kicsit azt érezte, hogy megcsalom Őt, egy bizonyos szinten. És ezért gondolhatta azt, is hogy lefeküdtünk. De persze ez nem mentség számára. Tudnia kellett volna, hogy milyen ember vagyok. Rákellett volna jönnie, mielőtt felteszi ezt az ostoba kérdést, hogy mennyire szívbajos, és megfontolt vagyok ebben a témában. Annyiszor beszéltünk arról, hogy mennyire nem adom magam könnyen, és hogy milyen nehéz eset vagyok. Mert nekem szerelem kell ehhez vagy ha szerelem talán annyira nem is, akkor legalább egy hosszú idejű ismertség, és ezt Ő nagyon jól tudta. Mégis megkérdezte. És tudom, hogy csak azért, hogy bántson. Morbidul hangzik, de tudom hogy csak ezért kérdezte meg. Mert bosszút akart állni, amiért neki direkt megmondtam, hogy ne jöjjön értem, Harry meg haza hozhatott, és velem tölthette az időt, amit eredetileg én teljesjogú pihenésre akartam szánni. De Louis kimaradt a részletekből. Nem tudta, hogy kb. a fél délutánt átaludtam, és nem Harry-n lógtam. De mindegy volt. Mert akkorra már annyira rohadtul megbántott, hogy az hihetetlen.
Harry mellkasába zokogtam, és nem érdekelt semmi. Csak nyugtatott, és csitított a szoba közepén, miközben mindenki tudta, aki jelen volt a szobában, hogy valami olyan történt ott fent, ami nagyon mélyen érintett. Idegesített, hogy néznek, és hallgatják a sírásomat. Persze tisztában voltam azzal, hogy aggódtak,de akkor is. Egyszerűen zavart. Nem tehetek róla.
-Mondd el,hogy mit mondott.
-Csak vigyél fel. Kérlek.
-Oké.
<3Harry szószerint értette a kérésem, ugyanis fogta magát, a lábam alá nyúlt, és felkapott. Továbbra is a mellkasába fúrtam a fejem, egyik kezemmel pedig a nyakát öleltem, míg a másik a fürtjeivel küzdött. Annyira imádtam a haját! Néhány röpke lépéssel, és egy ajtócsapódással később már fent is voltunk Harry szobájában. Letett az ágyra, mire oldalra fordultam. Ő mögém telepedett, kezét a derekamra csúsztatta, és simogatni kezdett. De csak megnyugtatás céljából természetesen. Addig círogatta a bőröm, míg a hüppögésem, és sírásom alább nem hagyott, majd végül el nem csendesült.
Ekkor megfordított, és orrát az orromhoz érintette. Kirázott a hideg.
-Most már elmondod, mivel sikerült ennyire megbántania?
-Nem lényeg.
-De nekem igen. Kérlek.
Kiskutya tekintete azonnal bevált. Sóhajtottam.
-Megkérdezte,hogy hagytam-e, hogy megdugj.
Harry szemöldöke felszaladt, és szemlátomást meglepődött. Hmm. Osztoztam az érzésben.
-Ez most komoly?
-Neem, viccből bőgtem húsz percig.
-Oké, csak kérdeztem. De nem is értem, hogy feltételezhetett rólad ilyesmit. Még ha tőlem kérdezte volna meg, hogy bepróbálkoztam-e nálad, azon nem lepődtem volna meg. De ez. Most ez sokkolt. Nagyon.
-Engem is. És ezzel most elérte, hogy ha egy életre nem is, de egy időre meggyűlöljem. Ennyi. És most haza megyek, ha nem gond.
-Dehogy gond. Haza is viszlek, szívesen. Eleanort meg ráuszítom Louisra, aztán majd én is elbeszélgetek vele.
-Nem,nem kell. Teljesen felesleges. Igazából nem is érdekel. Most csak haza akarok menni, meginni egy csésze forró teát, beülni egy kád vízbe, aztán elaludni. Jelen pillanatban ennyi ami izgat, és pont.
-Értem, kisasszony. Viszont azt megengedi, hogy esetleg ott töltsem a mai éjszakát önnél? Semmi hátsó szándék. Csak biztonságban akarlak tudni. De ha akarod, akkor itt is maradhatunk, mert akkor legalább nem kettesben kell lenned velem, hanem itt vannak a közelben a többiek is. De tényleg szeretném tudni, hogy jól vagy.
Annyira aranyos volt ! Nem tudtam elképzelni,hogy mit tehettem a múltban, amivel kiérdemeltem egy ilyen csodás barátot. Imádom Harry-t. Gondolkozás nélkül válaszoltam.
-Oké,menjünk. De akkor hozz ruhát. Kétlem, hogy a piros tangám, jó lenne rád.

*

Amint haza értünk, ledobtam magamról a cipőt,és a farmerkabátot, majd besétáltam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt,és joghurt után kezdtem kutatni benne. Amikor megtaláltam a hőn áhított táplálékot, becsuktam az ajtót,és egy kanállal a kezemben leültem a bárszékre. Felnyitottam a csomagolást ,és enni kezdtem. Harry a falnak dőlve, egyik kezét zsebre dugva kémlelte minden mozdulatomat. Ajkán kis mosoly játszott, de a szeme aggódást sugallt. Tudtam, hogy nagyon haragszik Louisra,de tűrtőzteti magát,és hogy csak engem félt. Hmm. Irónikus. Attól az embertől félt,akit akkoriban nagyon szerettem. És még most is szerettem,de azzal a kedves kis kérdéssel mindent elrontott egy időre. Viszonylag gyorsan falatoztam, mert minél előbb ágyba akartam kerülni. Fáradt voltam,nyúzott, és hangulatmentes. Ja,és hülyén is éreztem magam.

-Nyúzottnak tűnsz.

-Az is vagyok.

-Felmegyünk lefeküdni? -kérdezte Harry. Mosolyogni kezdett,de nem csinált mást.
Kikerekedtek a szemeim , és felszaladt a szemöldököm. Éppen megakartam szólalni,amikor Hazz elröhögte magát.
-Aludni,te hülye.
Nagy kő esett le a szívemről.
-Ja,igen.
Kidobtam a  joghurtos poharat,és a mosogatóba tettem a kanalat,majd hagytam hogy a világ legeslegjobb fiúbarátja a derekamra tegye a kezét,és felkísérjen a szobámba, majd mellém feküdve ,megnyugtató szavakat suttogva segítsen át ezen a számomra fájdalmas napon. Azt hiszem, mindenkinél jobban szeretem Őt. Persze, csak ,mint barátot. Mert mi nem vagyunk mások. Csak barátok.

2013. október 5., szombat

5.Fejezet-Csalódtam benned*

Helloooo, bébibogyók ! Viszonylag hosszú ideje nem jelentkeztünk résszel,de ennek csakis kizárólag az iskola,és a sok tanulás az oka. Én (Ana) felvtelire készülök,és rohadt sokat tanulok,ráadásul most még le is betegedtem.. Becky pedig alapjáraton is elég elfoglalt. Igyekeztünk sietni a résszel,hát így sikerült. Reméljük,hogy azért tetszeni fog,és szeretni fogjátok. Azért hagyatok kommikat is, 8-10! Aki pedig rendszeresen olvassa, az iratkozzon fel, és a blog following-on is tudtok követni minket!  Jó olvasást ! :) ♡♡ Xxx B&A.


Ötödik fejezet
*Louis szemszöge*

Katie-t 2 hete nem láttam,mert visszautazott Doncasterbe,az érettségi miatt. Annyira hiányzik! Ma jön haza, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne menjünk ki elé a reptérre. Igen,ő az a Katie akit én megismertem. Sosem szerette a nagy felhajtásokat. Az, hogy Lux bébicsősze lett, az puszta véletlen,és hát nem is tudott róla,hogy hová kerül. De azért élvezi, szerintem. Én ennek nagyon örülök, hiszen újra barátok vagyunk, bár nem úgy mint régen. Mindez Grace miatt van. Nem értem, miért akadályozta meg a beszélgetést. Semmi rosszat nem tettem ellene, hogy utálni a kéne vagy bármi.
Holnap újra fellépés lesz, bár a srácokkal most is csak lazulunk. Niall jelenleg a konyhában kutatgat étel után, Liam és Zayn Xboxoznak, Harry meg... Harry megs zokás szerint eltűnt.
*Katie szemszöge*
Vége az egész érettséginek és újra London-ban vagyok...Kb 10 perce. Nem rég szállt le a gép. Eldöntöttem,hogy fogok egy taxit,ami haza visz. Amikor ki léptem az reptér ajtaján meg láttam egy ismerős kocsit. Fekete Rang Rover... és még a rendszáma is ismerős volt. De honnan ? Oh,hát persze. Harry! Mi a fenét keres ő itt!? Lőttek az "A" tervemnek. Pont ott a taxi parkoló hely előtt parkol. Akkor jöjjön a "B" terv, kerüljük el Harry Styles és tegyük úgy, mintha észre se vettük volna. Oké. Irány jobbra. Elindultam, remélve, hogy Harry nem vett észre. Csak azt nem tudom, hogy mivel menjek majd haza, ha nem taxival. A buszozás túl hosszú idő lenne, hiszen megkerülném a fél várost és azután érnék csak haza. Nincs más választás. A lépteim egyre gyorsultak, és oldalra pillantottam és megláttam magam mellett Harry kocsiját. Pontosabban már Harry fejét, mert az ablaka le volt húzva. Hogy az a.. -Hová siettsz ennyire?-csábos mosollyal nézett Rám. -Haza.-kurta vállrándítással jeleztem,hogy menni szeretnék. -Szállj be. Haza viszlek. -Mondtam, hogy ne gyertek el értem. Inkább buszozom. -Ezt te sem gondolhatod komolyan. Megkerülöd a fél várost ahelyett, hogy egyenesen haza vigyelek? -Pontosan tudod, hogy miért nem akartam, hogy elgyertek értem. De te mégis itt vagy.Miért? - nem válaszolt. A hátam mögül hallottam visítozó lányok hangjait. Már csak ez hiányzott. Biztos felismerték a kocsiját. Kellett neki idejönnie! -Katie szállj be, ha nem akarod, hogy a tömeg eltaposson. És én sem szeretnék itt maradni. - nézett kis kölyök kutya szemekkel.Hogy én mennyire utálom Őt. -Na jó rendben, de egyenesen haza viszel - gyorsan beültem a kocsiba. Egyből a gázra taposott, amit becsuktam magam után a kocsi ajtót. -Ja.De azután pedig a hozzánk. -És a pihenő időm? Semmit sem aludtam a repülőn. Este átmegyek. Egy pillanatig gondolkodás suhant át az arcán,majd biccentett. -Rendben.Gyorsan megérkeztünk. Vagy csak nekem tűnt olyan gyorsnak. Oda pillantottam a házra, de semmi fény, ami azt jelentette, hogy Eleanor Louis-nál van, vagy valahol a városban. Nincs kedvem egyedül lenni, így gondoltam megkérdezem Harry-t, hogy itt marad-e addig, míg El haza nem jön. -Ki nem hagynám - pervez mosollyal reagált.A szememet forgattam,majd kinyitottam a kocsiajtót,és kiszálltam.Bementünk a házba. Leültettem a kanapéra, hogy várjon meg ott, míg fel megyek a szobámba. A bőröndömből kipakoltam mindent, ami volt benne. A szobám úgy nézett ki, ahogy hagytam. Bár volt egy valami ami nem az enyém volt. Egy fénykép az éjjeli szekrényemen. Közelebb mentem és megnéztem alaposabban. A képen mi vagyunk rajta Louis-szal, még úgy 15 éve készült. Louis éppen puszit ad az arcomra. A parkban készült. Kiszedtem a képet a keretből és meg néztem a hátulját.
"Olyan jó, hogy újra barátok lehetünk. Annyira szeretlek! Louis XOXO"
Louis, mindig írt valamit a közös képeink hátuljára. És minden alkalomnál sírni kezdtem,amikor elolvastam és vissza gondoltam a múltra.Eddig ez egy fájdalmat okozó emlék volt,hiszen ha belegondolok, folyton ürességet éreztem,de ami óta újra itt vagyunk egymásnak,annyira más minden. Szinte egyszer sem sírtam. De most. Záporként folyt a sós folyadék a bőrömön,letörölve maga előtt a sminket. Eldőltem az ágyamon,és a párnába temettem a fejem. Hüppögve, levegőért kapkodva sírtam. És nem,nm a fájdalom miatt. Most az egyszer nem. Hanem a boldogságtól.
-Katie miért sírsz? - megfordultam a hang irányába. Harry állt az ajtóban. A kezemmel gyorsan letöröltem a könnyeimet. A képre szegezte tekintét, azután pedig vissza rám - Miatta sírsz ? -kissé talán megvetően biccentett Lou felé a képen.Csak bólintani tudtam. A fotót vissza raktam a keretébe, és letettem oda ahol volt. Elindultam felé, ő pedig átölelt.Szorosan fgtam,és magamba szívtam az illatát. - Gyere menjünk le, csináltam neked kaját.
*Harry szemszöge*
Miután Katie megette az ebédjét, leültünk a kanapéra tv-zni. Nem is figyeltem arra ami ment, csak azon tudott járni az agyam, hogy mi az a kapocs Katie és Louis közt, ami ennyire összetartja őket. Úgy értem, hogy ilyen érzelmeket tudnak egymást közt kiváltani, mert El-el nem ilyen a kapcsolatuk. Bár ez nem meglepő, hiszen El-el csak azért van együtt, mert a kiadó, így tarja jónak. Hmm.We love Modest. Lol. Jó részben én is hibás vagyok, mert én mutattam be neki akkoriban, de nem gondoltam volna, hogy ő ilyen csaj. És még azt sem értem, hogy Lou miért hagyta a két lányt együtt lakni!? Hát persze, Katie semmiről sem tud, ő abban a tudatban él, hogy Louis boldog Eleanorral, és minden rendben van. Aha,majdnem.
Telefonom rezgésére lettem figyelmes. Előkaptam a zsebemből. Egy SMS jött Niall-től.
"Hol vagy haver? Tök rég óta elmentél, és még azt sem tudjuk, hogy hová. "
Rápillantottam Katie-re aki éppen szunyókált az ölemben.
"Katie-nél vagyok. Ne aggódjatok. Éppen alszik, amint felkelt megyünk is.

*Kate szemszöge*
Ok,az utolsó emlékem a,hogy tévézünk Harryvel. Aztán..Aztán bealudtam.Ez az. Álmosan nyitottam ki a szemem,és dörzsölni kezdtem. Ásítottam egyet,majd felakartam kelni,amikor Harry lefogott.
-Ugye nem akarsz lefejelni ?
Reszelős hangjától megborzongtam.Nevetni akart. A mély bariton,amit annyira szerettem hallgatni, most vicces kedvében volt.
-Ha csak te, nem akarod.
-De,minden vágyam, milady.
-Ez esetben..
Kell a teste.:( Azzal a lendülettel felültem,de Harry időben kihúzta magát alólam,és felállt. Kacagni kezdtem,és mire észbe kaptam volna, Harry már felettem volt,és ujjai szántották a bőrömet. Jól eső nevetés hagyta el a torkomat, miközben Harry a csípőmön ült,és csiklandozott. Feltolta a ruhát a hasamon,és úgy csikizett.
Igazából fel sem tűnt,hogy bugyiban vagyok. Fent,amikor elkapott a sírhatnék, átakartam öltözni,de nadrágot már nem vettem fel. NEM HISZEM EL,HOGY HARRY ÖLÉBEN ALUDTAM,SZINTE EGY SZÁL SEMMIBEN. A nevetéstől könnyezni kezdtem,és vonaglottam ujjai nevettető mozgása alatt.
-Hazz,engedj el. KÉRLEK.
-Hááát.
-Könyörgöm.
-Oké.
Elengedett,majd nevetve felhúzott,és elém térdelve megfogta az arcom. Ujját végig húzta az arccsontomon,és a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan hajtincset. Ajkai elváltak,és élesen beszívta a levegőt. Tudtam, hogy megakar csókolni. De én.. én nem akartam. Nem most. Nem így. Nem ilyen korán. Alig ismerem egy hónapja. Jó,másnak ez nyilván már ott tartana,hogy "ágybaviszlek",de én nem ilyen vagyok.
-Harry.
Finoman eltoltam magamtól,és halványan rámosolyogtam. Értetlenség szaladt t az arán,és ráncolni kezdte a homlokát. Oda hajoltam,és megpusziltam a bőrét.
-Ne rontsuk el.
Nyelt egyet, majd mosoly ült ki az ajkára,ami nem érintette a szemét.
-Akkor megyünk ?
***
-Szia Idegen.
Liam nevetve kapott fel,és pörgetett meg,amikor meglátott. Őszinte öröm volt az arcán.
-Hello. Most már letehetsz- kacagtam.
Mikor a lábam épségben érte a földet,mgöleltem a többieket is,akik azt hiszem szintén örültek nekem. Ez furcsa volt. Hiszen hirtelenjében annyi barátom lett. Annyi igazi, őszinte,szerető barátom. Ilyesmiben sosem volt részem. Soha nem érezhettem,hogy ennyien vannak mellettem, ráadásul mind olyanok,kik szeretnek. Mindig csak Louis volt. Vagyis egy ideig. De soha nem volt senkim,akinek elmondhattam volna a titkaimat,anyun,vagy néha Lexin kívül. És azt hiszem,ez miattam volt. Annyira sajnáltam magam, hogy észre sem vettem ,mint repülnek el mellettem az évek, és mint magányosodom el. De most. Életemben nem voltak ennyien körülöttem,akik szerettek volna. Mosolyogva, könnyekkel telt szemmel néztem végig a barátaimon.
-Héé. Mi baj ?
Eleanor kedves,aggódó hangjára lettem figyelmes.
Csak megráztam a fejem,majd megöleltem Őt.
-Annyira szeretlek.
-Én is, Kate,én is.
Amikor megjöttem Louis még a szobában volt,és mosolygott,viszont mire elengedtem El-t,már eltűnt. Értetlenkedve forgolódtam , de nem láttam sehol. Elnézést kértem a többiektől,és felszaladtam az emeletre, Louis szobájához. Bekopogtam az ajtón, de mivel nem jött válasz, egyből benyitottam. Hiszen mégis csak a legjobb barátomról van szó. És hogy őszinte legyek, annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy valami baja van, szarul esett , hogy még csak nem is köszönt,amikor megérkeztem.
-Neked is szia.
Nem tudtam elrejteni a gúnyos hangomat.
-Örülök, hogy ennyire örülsz nekem.
Odasétáltam az ágyhoz,amin Louis feküdt. Leültem,és nem szóltam semmi.t Loui sem reagált,még csak felém sem nézett.Értetlenül álltam az eglsz helyzet előtt. Mi rosszat tettem, vagy mondtam, amivel kiérdemeltem ezt a megalázó viselkedést ? Semmi nem jutott az eszembe,amivel megbántottam volna Őt.
Muszáj voltam megkérdezni.
-Louis, mi rosszat tettem ? Akármi is volt az, sajnálom.
Megmozdult,majd felült, és rám nézett. Szemében kétség, bizonytalanság,és kíváncsiság táncolt. Amikor megszólalt,hangja fenyegetően halk,és nyugodt volt,de tudtam, hogy nem szabad, hogy félre értsem a kérdést. Mégis megtörtént. Csak annyit mondott.
- Hagytad, hogy megdugjon ?
Ezzel elhidegítve engem magától.