3.fejezet-Nem hiszem el*

Sziasztok,bébik! Most,hogy két hét elteltével hoztuk a részt,azt hiszem,ideje beismerni: MIATTAM VOLT.(Ana) Nekem kellett volna megírni,de eszméletlen nagy ihlet hiányokkal küzdöttem,ráadásul talán lusta is voltam kicsit,ezért Becky írta meg az új fejezet elejét,én pedig kicsit belejavítottam,és megírtam a végét! Remélem,azért nem haragszotok Rám nagyon,de remélem,hogy azért tetszeni fog,és hagytok megjegyzést. SŐT. Ezt mindketten reméljük,azt hiszem! :D8-9 komment után újra találkozunk!:) Puszi xx B&A.

Harmadik fejezet

*Másnap reggel*

Ha azt mondom,hogy izgultam,akkor azt hiszem,nem fejezem ki magam eléggé.Konkrétan teljesen ki voltam akadva. Reggel már fél hétkor ébren voltam,és a Twitteremen járkáltam,egy meleg kakaó társaságában.Fél nyolc tájt felöltöztem,de a tükör előtt állva,inkább váltottam a szerelésemen,és valamivel elegánsabbra,mégis csajosra vettem a figurát. A hajamat lófarokba kötöttem,és kisminkeltem magam,valamennyire.Letipegtem az emeletről,és miután köszöntöttem apát,a konyhába mentem.A konyha pulton ültem éppen,és egy almát rágcsáltam,amikor összefutott a pillantásom egy kis cetlivel, amin anyu kézírását véltem felfedezni.

" Szép reggelt, Drágám. Legyen kellemes az első napod! Mellesleg az unoka tesód 2 nap múlva jön látogatóba,nem ártana ha rendet tennél a buborékodban.. Későn jövök ma haza. Anya xx "

A szememet forgattam a "buborék" szó láttán.Anya így nevezi a szombat,-bár fogalmam sincs miért- és néha elég irritáló tud lenni.Leszálltam a bútorról, majd kiegyensúlyozott léptekkel elhaladtam a háztartási gépek mellett,és a kukába hajítottam a cetlit. Felrohantam az emeletre,és bejelentkeztem a laptopomra.

Bejelentkeztem Twitterre, és írtam Abby-nek egy üzit,miszerint már várom,hogy újra lássam. Az órára pillantottam,éppen 8.45-öt mutatott,így lementem a földszintre.

-Majd jövök apuu!-üvöltöttem,majd becsaptam az ajtót. A fülembe dugtam az Ipodom fülhallgatóját,és elindultam a gyér,kora reggeli napsütésben,ami elég szokatlan erre felé. London nem éppen a napsütésről híres..

Beugrottam a Starbucks-ba egy kávéért útközben,és már rohantam is tovább. Fél kilenc lehetett,amikor egy stúdióhoz értem. Felvont szemöldökkel konstatáltam,hogy valószínűleg egy abnormális munkát kaptam.. Kissé megráztam a fejem,a nyakamba akasztottam a fülhallgatót,és bementem az ajtón. Egy recepció szerű nagy asztal állt előttem, mögötte egy magas,barna hajú nővel. Mosolya jellegzetes kamu mosoly volt;egyenesen lerítt róla. 

Halvány mosolyt pakoltam az arcomra,és kiegyen súlyozott léptekkel odamentem a pulthoz.

-Szia! Segíthetek?

-Mmm..Hello. Katie Crook vagyok,a bébiszitter. És,hát..mm. Az igazság az,hogy nem tudom,kire kell vigyáznom itt.Nem számítottam rá,hogy egy stúdióba hívnak. 

Azt hiszem,őszinte,kedves mosolyt villantott felém a csajszi.

-O,Katie ,már várnak. Mondjuk-az órájára nézett-azt hiszem előbb is érkeztál.De nem gond. Lou csak örülni fog. Menj balra,és kopogj be a kettes számú stúdiószobába,rendben? 

A homlokomat ráncoltam,de bólintottam.

-Oké,köszönöm. 

Intettem,majd elindultam balra,és a "Kettes számú szoba" feliratot megpillantva,tettem,amit a recepciós mondott.

Míg az ajtó kinyílt,én a földet bámulva azon gondolkodtam,hogy mit is kellene mondanom. Nem kellett sokat várni, gyorsan kinyitották az ajtót és egy ismerős ,mélykék szempárral találtam szemben magam.

Azt hiszem,néhány másodpercig levegőt is elfelejtettem venni,amikor megláttam Őket.

Nem hiszem el,hogy pont ide kellett jönnöm! Nem hiszem el! Nem hihetem el! Ez valami rossz vicc!

Leszorítottam a szemem,és mély levegőt vettem. A homlokomon megéreztem pár csepp verejtéket,mely az izgatottságomat jelezte. Nem lehet igaz!

Erőt vettem magamon,és felnéztem. Mosolyt erőltettem magamra,és a szöszire néztem.

-Szia! Gondolom te vagy a bébiszitter. Gyere beljebb. - invitált be Niall. Ó,Istenkém,miért pont a One Direction-nál kell bébi csőszködnöm? Ezerfelé szaladgáltam a gondolataim,és izzadt a tenyerem. Ha Niall itt van,Liam itt van,és Harry is itt van,akkor valószínűleg a többiek is itt vannak. Vagyis Louis is itt van! Nem,nem nem! Én még nem vagyok készen! Nem állok készen erre. Mi van,ha amikor meglát,nem ismer meg? Vagy egyszerűen nem akar látni? Már megint ezek a jól ismert gondolatok..Megrázom a fejem,és belépek,az ajtó pedig csukódik mögöttem.

- Szia Niall! 

Édesen mosolygok az Istenségre. Köztudott,hogy szeretem Őket,és a zenéjüket,de persze nem tudnék össze-vissza sikítozni-mint azt már a múltkori találkozásnál,bizonyítottam is Harrynek.

De ennek ellenére,lüktetett bennem a vér,hiszen rengeteg mindent köszönhetek nekik. 

- Úgy látom nem is kell bemutatkoznom - mosolygott. - Srácok megérkezett a bébiszitter. Öö , hogy is hívnak?

- Szia Katie! - jött oda hozzám Harry és megölelt. Viszonoztam a kedves gesztust,és magamba szívtam férfias,és üde illatát. 
- Szia Harry! Én is eget rengetően örülök neked,de ha még három másodpercig ennyire szeretni fogsz,akkor rendezheted a temetésemet.

Kínosan felnevettem,Harry pedig elengedett.

-Bocs,kislány,csak jó újra látni.

Elnézően mosolyogtam,és mikor szemébe néztem,próbáltam némán bocsánatot kérni,a múltkori viselkedésemért. 
- Ti ismeritek egymást?-rökönyödött meg Niall. 
- Aha - bökte ki Harry,mire felszaladt a szemöldököm. 
- Az ismerjük egymást az talán egy kicsit erős kifejezés,viszont tegnap volt szerencsénk összefutni a parkban,és váltottunk pár szót.De a húgommal legalább jól elvolt. 

Szöszi biccentett,és kínos csend telepedett Ránk.A némaságban Liam jött elő egy ajtó mögül.

-Heló,Katie. Mizu? Liam vagyok.

-Sziaa Liam. Minden oké. Örülök a találkozásnak. 

-Én is. Gyere ide.

Megölelt,és magához szorított. A nyakához fúrtam a fejem,és mélyeket lélegeztem. Niall és Harry csak néztek minket. Miután elengedett,az ajkamba haraptam.

Gondoltam poénkodom kicsit.

-És akkor kire is kell vigyáznom!?Mert állítólag bébiszitterként hívtak ide. De szerintem nektek nincs szükségetek rám.Valószínűleg egyedül is tudtok pelenkát cserélni.

A srácok felnevettek,mire kicsit ellazultam. Imádom Niall nevetését. 

- Jajj,bébi,engem szittelhetsz nyugodtan. - mondta Harry egy pimasz mosoly ,és szemöldök vonogatások kíséretében

- Kösz, de nem.

- Ne már... - próbált szomorú fejet vágni,de azt hiszem,hogy az előtörő nevetése csak rosszabbított a helyzeten.

-Love in the Air,babes. Szóval ha befejeztétek,akkor,bemutatnám Katie-nek,Luxot. Lux,Ő itt Katie. Ő fog rád vigyázni,amíg anyuci dolgozik. Okés? - hozta Niall a kezében a kis lányt - Lou mindjárt jön, csak még a cuccokat pakolja ki.

- Nagyon aranyos vagy Lux.-átvettem a kis csajt,és megfogtam a kezét.Édesen mosolygott rám,mire puszit nyomtam az arcára.

- Ahogy te is... - kacsintott rám Harry,mire Liam hasba vágta.

- Kuss. - mondta Liam.

-Te is nagyon aranyos vagy.-Lux mosolygott,és átkarolta a nyakamat. Azt hiszem,jóban leszünk.

- És hol maradt a csapatotok másik fele?-fordultam vissza a többiekhez,akik mind-mind mosolyogva néztek minket.

- Elmentek vásárolni. A barátnőiknek keresnek valami ajándékot.-vont vállat Leeyum.

- És te Batman, hogy hogy nem mentél?Ha jól tudom,akkor most Sophiam a trendi. -mosolyogtam.Nekem különösebben semmi bajom nem volt,és nincs is Sophiával. Bár hogy is lehetne? Hiszen nem is ismerem. És az igazság az,hogy ha Liam tényleg,igazán boldog vele,akkor mindenkinek meg kellene értenie ezt,és nem bántani szegény lány.Különben is :szerintem nagyon szép,és nekem szimpatikus is.

- Sophinak már meg van az ajándéka - mosolygott,azonban arca kicsit elsötétült,amikor némán bólintottam csak.-Te sem bírod Őt?Annak ellenére,hogy nem is ismered? Vagyis..Egyáltalán Direcioner vagy?

A szemem kikerekedett Liam hirtelen felcsattanásától,de elmosolyodtam.

-Igen,Directioner vagyok,és leszek mindig is. És nem,egyáltalán nem utálom Őt. Sőt szerintem nagyon szép,és nekem tényleg szimpatikus is,de őszinte leszek hozzád.Nekem mindig is Danielle és Perrei voltak a kedvencem 1D-barátnőim,és jobb ha tudod,hogy ez csak az én véleményem,de szerintem a Directionerek sosem fogják úgy szeretni Sophiamet,mint amennyire Payzert szerették.Értsd meg,hogy nekik is nehéz,mert szeretnek téged.Vagyis szeretünk.De próbálják feldolgozni ezt az egészet. És hidd el,hogy nem sokára,minden jobb lesz,és talán ha Soph bebizonyítja,hogy tényleg csodás ember,és boldog veled,akkor Ők is megszeretik majd. Nekem már az első pillanattól kezdve szimpi. 

Liam elmosolyodott,és némán magához húzott.Mosolyogva engedetm el,majd álltam meg mellette,miközben Lux mellém állva a kezembe kapaszkodott.

Éreztem, hogy Harry tekintete végig fut a testemen.

- Katie..- szólalt meg Niall.

- Hmm? - néztem rá értetlenül.

- Ismerős vagy nekem. Mintha láttalak volna már, egy képen. - Fenébe.Nem lehet,hogy rájött.Egyáltalán milyen képen láthatott volna? Nem nagyon vannak képeim Louisszal. .Vagyis csak olyanok vannak,amik már régebbiek,és persze én is rengeteget változtam már. De ez így nem lesz jó.Nem jöhetnek még rá. Most még nem. Nincs 

kedvem magyarázkodni nekik,aztán előttük összetörni.

- Niall, ha egy címlapon láttad akkor nem csodálom, hisz olyan gyönyörű. - bókolt Harry.Bár nem akartam rá reagálni,a testem válaszolt,hiszen elpirultam. Lehajtottam,ezzel titkolva zavaromat.

- Sosem szerepeltem címlapon és nem is fogok. Nem szeretnék abban a világban élni, ahol az emberek kiforgatják az életemet. Nekem arra végkép nincs szükségem.Így is van elég gondom.

- Én élvezem ezt az életet. - mondta Liam.

- Igen a pénz és a hírnév mellett elég csodás lehet... - fintorogtam - félre ne értsétek. Szeretem azt amit csináltok, de ÉN nem bírnám el ezt az egészet.Nem lennék hozzá elég erős.

-Hát Drágám,pedig ha nekünk fogsz dolgozni,vagyis Lounak,akkor az emberek látni fognak velünk.Jobb, ha hozzászoksz,hogy mindegyikünkkel összeboronálnak ,és te is hírességnek számítasz majd.

Harry kedvesen a vállamra fektette a tenyerét.És az érintéséből csak törődést véltem kivenni.Nem akart lopott érintéseket,és semmi különlegeset,csak egyszerűen közölte velem a tényállást. Az,hogy apa neves ügyvéd volt,már önmagában megrázó volt nekem,hiszem a joggal kapcsolatos újságokban többször is előfordult a neve,.De természetesen ez összesem mérhető azzal a hírnévvel,aminek a srácok örvendenek,világszerte. 

-Erre..erre nem is gondoltam.-motyogom.-Mondjuk,hogyan is gondolhattam volna rá,ha egyszer nem is tudtam,hogy nektek kell dolgoznom? 

Gúnyos vigyor ült ki a szám szélére.

-Hogy hogy nem tudtad? Nem mondták el?-kérdezte Liam ,mire megráztam a fejem. -Hát,akkor az nem túl jó.De mindenesetre üdv a világunkban.

-Kösz-nevettem fel kedélyesen,amikor is nyílt az ajtó,és lány,illetve fiú kuncogások ütötték meg a fülemet. S én azonnal tudtam,hogy már nincs visszaút. Éreztem,hogy Itt van. Louis megérkezett...

2.fejezet - Új munkahely*

Hey Cupcakes!Megérkeztünk a következő résszel,és ezt most kifejezetten közösen írtuk,reméljük elnyeri a tetszéseteket és hagytok megjegyzést:) És köszönjük az eddigi véleményeket is!! :) következő rész 7-8 komi után érkezik! :D♥ Puszi xx A&R.

 Második fejezet

Az új lakás valami eszméletlen.Finom,és könnyed elegancia,és lazaság uralkodik szinte mindenhol.Apa dolgozószobája az egyetlen hely,ami kicsit más a házban,de az is csak azért,mert ott tölti  a nap 70%-át,és ha már ennyi időt ott van,akkor legalább érezze valamilyen szinten jól magát. A szobám fala piros,ami valamilyen szinten tükrözi az egyéniségemet.Elég tüzes,és beszólogatós csaj lettem az évek során. Mindig voltak olyanok,akik ellenem voltak,és beoltottak a suliban. Eleinte eltűrtem,de amikor meguntam a folytonos sírást,a sarkamra álltam,és megvédtem magam. Szóval egyértelmű volt hogy a szobámnak tükröznie kell az egyéniségemet. A falak egyenlőre kopárak,nincsenek poszterek rajta.,persze amint lesz úgy időm azonnal dekorálok majd. Egy fehér könyvespolc áll az ajtó mellett- egyenlőre üresen-. Az ajtóval szemben van a gardrób ajtó, mellette pedig a fürdőszobám. Jobbra az ajtómtól van egy hatalmas tükör,alatta pedig az ágyam.És végül-de semmiképpen sem utolsó sorban- azzal szemben van a sminkasztal. Egyszerűen imádom.Imádom,úgy,ahogy van. 



Otthon a képernyőt bámulom,nem tudtam mivel töltsem el az időmet a bőgésen kívül. Három hét telt el a Londonba érkezésünk óta,de folyton magamba fordultan kuporogtam a szobámban. Ez a gyönyörű város kihozta belőlem a Doncasterben elnyomott rémeket. Minden gondolatom Louis volt,és a vele járó emlékek,boldog-szomorú pillanatok. A viszonylag hosszú idő ellenére, barátnőim nem voltak,így senkivel nem tudtam volna kimenni a városba. Az egész kicseszett életben Louis volt az egyetlen aki foglalkozott velem és szeretett..de Ő már elment. Nem hagy nyugodni a gondolat,hogy mi  van ha találkozunk? Mi történik akkor!? Egyáltalán örülne annak, hogy újra láthat, vagy inkább elfelejtene engem?!  Szeretnék vele újra találkozni, de én lehetetlennek vélem,hogy összefussunk a sarki Kisboltban. Akkora ez a város,és annyi ember él itt. Mennyi esély van arra ,hogy véletlenül egymásba botoljunk?! Legyünk őszinték: nem sok. És persze ne felejtsük el azt sem,hogy Ő egy híres banda  tagja,aki bejárta már a világot. Így még nehezebb minden.Még kisebb az esély arra,hogy újra lássam. Természetesen szeretem Őket,de koncertjükön még nem voltam-és nem is szándékozom elmenni.Lexi hatalmas fan,és elhatározta,hogy itt Londonban mindenképpen elmegy egy koncertre,de én nem akarom megkísérteni a szerencsémet. De akkor mégis mit tegyek?! Keressem fel? Vagy hagyjam a véletlenre az egészet?! Nem fogok hazudni:Fogalmam sincs mi lesz majd.

A böngészés sem tudta elterelni a gondolataimat Lou-ról, így a telefonomat nézegettem,és a fejembe ötlött a gondolat,hogy kit is tudnék felhívni.Még mindig megvan a száma,de kitudja,nem cserélte-e le már?! Na mindegy.Igazából nem is fontos...azt hiszem.Végül úgy döntöttem hogy felhívom anyut,így tárcsáztam is a számát.Némi várakozás után meghallottam csilingelő hangját,a vonal másik végéből.
 -Szia anyu.
 -Szia kicsim. Van egy jó hírem.
 -Igen!?És mi?
Érdeklődve vártam,hogy beszélni kezdjen.
-Szóval ma jött egy édesanya, és szeretne egy bébiszittert a lányának, ha ez lehetséges és mivel azt mondta,hogy nem szükséges a végzettség,elég ha egy megbízható embert mutatok neki,egyből Rád gondoltam, hátha te elvállalnád, hiszen értesz hozzájuk és nem nagyon van programod,ha jól tudom.
-Hmm. Nem is rossz ötlet. Szerintem elvállalom. És mikor kezdenék?
-Holnap, ha neked is megfelel. Csak annyi a kikötés, hogy minden alkalommal 10 órára a helyszínen kell lenned.
- Értem. Nem probléma.
-Na akkor fel is hívom a hölgyet, hogy elvállalod és elküldöm neki a telefon számodat. Szerintem még a nap folyamán fel fog téged hívni.
 -Rendben. Szia anyu. Szeretlek!
 -Szia Katie. Én is szeretlek!
Egy másodperc telt el,és a vonal megszakadt.  Végre lesz munkám. Mondjuk,valami más jellegű állásra számítottam,és ez például meg sem fordult a fejemben,de nem gond.Szerintem a  bébicsőszködés is megteszi.Remélem megfizetik azért.
Nagyon fiatal volt még az idő,ezért úgy döntöttem hogy kimegyek a közeli parkba. Apa a dolgozó szobában ült, oda mentem hozzá, hogy szóljak neki.
-Apu elmegyek egy- két órára, ha nem baj.
-Nem menj csak nyugodtan.
-Köszi,szeretlek.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Én is,de Katie! Nem tudnád magaddal vinni Lexi-t? Lassan nekem is mennem kell és hát egyedül nem szeretném itthon hagyni.
-Apa Lexi lassan 14 boldogul ő otthon egyedül.
-Kérlek kicsim.
-Legyen.
-Imádlak.
-Tudom.
Gyorsan a nappaliba siettem és szóltam Lexi-nek, hogy kapkodja össze magát mert a parkba megyünk. Furcsa módon elég gyorsan elkészült.Általában sokáig tart neki míg felöltözik. Az út a házunktól a parkig csak 15 perc sétával. Kicsit sétáltunk,aztán Lexi nagy forgolódásokba kezdett.Valamit-vagy valakit. nagyon keresett. Furcsán  néztem rá,de nem nagyon foglalkozott velem .Egyszer csak elfutott az egyik irányba, ahol egy kisebb tömeg állt.Őszintén szólva fogalmam sem volt,hogy mi lehet ott,mit nézhet a tömeg.
-Lexi állj meg! -ordibáltam rá, de nem hallgatott Rám, csak tovább futott, így utána rohantam magam is.
Az emberekhez,akik javarészt fiatal tini lányok voltak,megállt,
-Lexi miért kellett elfutnod?
Lihegve dőltem a térdemre.Nem vagyok túl edzett.Pedig igazán rám férne egy kis egészséges mozgás..na meg egy kis fogyókúra..
-Ezért -mutatott rá egy srácra. Követtem  a szememmel az ujját, és a híres,és szenvtelenül helyes Harry Styles tekintetével találtam szemben magam.
Azok a zöld szemek elképesztőek,sőt.Kifejezetten varázslatosak. A fürtök a hajában állóhelyzetben kinyírtak,és konkrétan tátott szájjal bámultam Rá.Édes mosollyal nézett Rám,és a körülöttem állókra,majd folytatta a fényképezkedést,és a dedikálást.Az elő értelmes gondolatom a feleszmélés után az volt,hogy elkellene rohannom,addig ameddig még lehet,de Lexi tuti nem jönne velem,egyedül pedig nem hagyhatom.De hisz' Ő csak Harry.Az,hogy Harry ott van,még messze sem jelenti azt,hogy Ő is itt van.Egy mély lélegzetvétel után halvány mosolyt erőltettem magamra,és hagytam hogy Lex magával rántson a félisten elé,
-Szia Harry! -köszönt Lexi teljes fogsoros mosollyal.
-Sziasztok. -Harry ajka jókedvűen megrándult,amikor rám nézett,és szerintem tudatosult benne,hogy tátott szájjal bámultam.Mosolya érintette a szemét,valószínűleg remekül szórakozott.
-Heló -köszöntem, de akaratom ellenére is kicsit flegmán sikerült.
-Látom a tesód nem nagyon rajong értem. - súgta oda Lexi-nek,miközben én képet csináltam Róluk.
-Igazándiból imád csak jelenleg más a problémája van, ezért ilyen durcis.
 -Ohh. Értem.És ezt  milyen névre írhatom?
-Lexi Crook - kivett egy papírt  a táskájából és oda nyújtotta Harry-nek. Gondoltam, úgyis sokáig fogunk még itt állni ezért elő vettem a telefonomat a zsebemből és a twitter-ezni kezdtem. Persze örülnöm kellett volna,hogy találkozhatok Harry Styles-szal, de az a baj, hogy semmi kedvem nem volt.Csak haza akartam menni,és kibőgni magamból minden szívfájdalmat. Mert  persze még mindig Louis-szon járt az eszem. Szerintem még egyszer sem említett meg a srácoknak..és azt hiszem,akkor lennék igazán szerencsés,ha tényleg nem tette volna még meg..


*Lexi szemszöge* 

Katie enyhén szólva durcizik, mert jelenleg Harry közelében vagyunk és valószínűleg Ő azt szűrte le ebből,hogy talán Louis is a közelben van.De egyébként ha nincs is itt,akkor is örülhetne,hogy most egy lépéssel közelebb került,ahhoz hogy újra lássa Őt. de ha nem akkor is egy lépéssel közelebb van ahhoz, hogy újra találkozzon Louis-szal. Mivel félre vonult egy pillanatra, egy kicsit egyedül lehettem Harry közelében,és egy igencsak remek ötlet jutott eszembe.Vártam,ameddig elszivárgott a tömeg,és kettesben maradtunk.
-Bocsánat a nővérem viselkedéséért. 
Szégyenlősen mosolyogtam rá.
-Semmi gond! És mitől ilyen? 
Kicsit félre biccentett fejjel nézett vissza rám,tekintete érdeklődve fúródott enyémbe. 
-Hát..nem tudom,hogy szabad-e elmondanom neked..
Zöld íriszében kíváncsiságot véltem felfedezni. 
-Miért ne szabadna?
-Mert elég kényesen érinti ez a téma,és persze nem is akarlak untatni.
-Hé,egyáltalán nem untatsz.Sőt.Kifejezetten érdekel,hogy mit szeretnél mondani.
Kedves mosoly csúszott ajkára,teljesen meghaltam tőle.
-Mmm..oké.Szóval volt egy nagyon jó fiú barátja, sőt,igazából Ő volt az egyetlen igaz barátja,de a srác elköltözött a családjával, később pedig bekerült az X-factorba,és hát se kép se hang felőle. Csak úgy eltűnt az életéből,mármint sikeres lett,gazdag,és keresett ,de úgy igazán el sem búcsúzott tőle. Mondhatni elég rendesen faképnél hagyta és amikor meglátott téged, akkor azt hitte, hogy ő is itt van,és találkoznia kell vele.És én azt gondolom,hogy lehet hogy  nincs erre felkészülve lelkiekben.
Harry a homlokát ráncolva mérlegelte magában az utolsó mondatom jelentését,majd kinyitotta a száját,aztán becsukta.Majd újra ki,viszont ezúttal meg is szólalt.Azt hiszem enyhén meglepődött. 
-Várjunk csak.Ez akkor  azt jelenti, hogy a srác a banda egyik tagja? 
-Genius vagy Hazz.Genius.
-Hahaha. Igazi mókamester vagy. Na de ki az? 
-Nézd,én nem szeretném elmondani, mert lehet hogy ezzel is túl sokat mondtam, szóval szerintem inkább majd amikor haza mész kérdezd meg tőlük, hogy melyikük ismeri Katie Crook-ot. 
-Szerintem nem kell megkérdeznem tőlük. Holnap személyesen úgyis látni fogják,és akkor azt hiszem majd elég nyilvánvaló reakciót fog kiváltani a srácból majd,szerintem.
-Ezt hogy érted?- értetlenül néztem Harry-re aki csak mosolygott magában. 
-Lexi menünk kell, anya hívott. 
Hirtelen Kate jelent meg, a telefonjával a kezében.
-Köszönöm az autogramot és a képet.Élmény volt találkozni veled. Remélem találkozunk még. Szia! -öleltem meg Harry-t,és mélyen beszívtam az illatát.
-Nincs mit. Részemről az öröm,és én is remélem. Szia! -ölelt vissza és egy puszit nyomott a homlokomra.
Igen.Azt hiszem ezt hívják diadalnak. 

1.fejezet - Költözés*

Hey Honey! Megrkeztünk az első résszel,és reméljük,hogy elnyeri a tetszseteket,illetve kommenteltek,és pipáltok majd!Köszönjük a hat megjegyzést,és  a 3 feliratkozót,nagyon jól esett! Puszi :-) xx Ana&Rebecca 

Első fejezet

Mi volt eddigi életem legrosszabb élménye!? Az hogy rátalálok egy jó barátra 4 évesen, Ő faképnél hagy, elmegy ebből a varosból egy másikba, nem messze. Erre mi történik 3 év múlva?! Pont oda kell nekünk is költöznünk...remek! Na persze, mindezt Lexi kérésére , hiszen ő nagyon szeretne Londonban élni és ugye-bár anyuék mindig teljesítik minden kérését így nem meglepő, hogy ez a nap is bekövetkezett. Az igazságot megvallva nem mondanám azt, hogy soha többé nem akarok vele találkozni, csak fáj ez az egész..Ő volt az egyetlen barátom,benne bíztam..mégis itt hagyott. De arra a pillanatra mindig emlékezni fogok, amikor kimentett a vízből. Akkor életemben először éreztem azt, hogy valaki törődik velem és szeretni fog, mint egy jó barát.
*
Itt a költözés ideje, annyi minden történt ebben a városban,és mi mégis elmegyünk. Lehet, hogy jobb lesz az élet Londonban, de lehet, hogy nem! Ki tudja!? Számomra ez egy új rejtély, egy új kaland... 
Sután dobálom a gönceimet a méretes bőröndbe.Annak ellenére,hogy igényes vagyok,és szeretem ha rend van,most kifejezetten lusta vagyok a hajtogatásra. Egymást követik a nyári,majd a téli ruhák.Májust írunk most,már végeztem az iskolával,és elballagtam. Már csak az érettségi maradt hátra,de arra majd visszautazom.Legalább akkor  újra láthatom a várost,és egy fa alatt ülve visszaemlékezhetek mindenre.
6 bőrönd áll katonás sorrendben a fehér ajtó mellett. A falak üresek, nem borítja őket semmi.A képek,poszterek,újságcikkek lekerültek róla,és nyugalomban hevernek az egyik kézipoggyászomban.  Magamra veszem a fehér kötött pulóveremet,mert kissé szeles most az idő.  Kinyitom az ajtót,és elkiáltom magam.
-Apa,segítenél?
Édesapám dörmögő hangon válaszol,majd hallom lépteinek súlyos dobogását.
-Itt vagyok,Kincsem.Mit vigyek?
Az ajtó felé biccentek a fejemmel,mire Ő odalép,s maga után húz 3 bőröndöt.Követem Őt,és magammal viszem a további bőröndöket,és a kézi poggyászt is cipelem.Lassan lelépkedek a lépcsőn,egyenesen a nappaliba.Lent lepakolok,és csak ott tudatosul bennem,hogy a telefonom fent maradt.Visszamegyek,és kezembe véve a készüléket,csinálok néhány képet a szobáról,majd körbenézve sóhajtok.Összefutnak a könnyek a szememben,és lefolynak az arcomon.Nagyot sóhajtva,némán suttogok.
-Viszlát,régi élet.
Letörlöm a  suta könnyeket az arcomról,és kilépve azt ajtón,becsukom azt,majd ismét lemegyek.Mire leérek anyáék már mindent bepakoltak a taxiba.Mármint azt,amit nem szállíttattunk még el Londonba tegnap.
Kimegyek az ajtón,anya pedig becsukja utánam az ajtót,és kedélyesen bár,de elfordítja a kulcsot,és az ablakpárkányba,a virág mögé teszi.Az új tulaj tudja,hogy hol találja majd,de valami miatt nem tudott mostanra idejönni.Szóval a járműhöz mentünk,és beszálltunk.Elterültem hátul,és a biztonsági csatomat becsatolva,hátradőltem,és a fülembe tettem a fülhallgatót,majd az Ipademen elindítottam a Memories című dalt,és oldalra hajtott fejjel bámultam a mellettünk elhaladó házakat.
*
Röpke negyed óra alatt értünk ki a reptérre,hál' Istennek nem kerültünk dugóba,ráadásul baleset sem volt sehol.Tömegek álldogáltak a széles,doncasteri repülőtéren. Percenként beszállingózott egy-egy ember a főbejáraton,mindegyiket alaposan megfigyeltem volna,ha nem kellett volna anyáék után rohannom,akik elég rendesen ott hagytak,és rohantak Lexi felé,aki úgy döntött vesz valamit a büfében.Annyira idegesítő,hogy ennyire bedőlnek neki,és nem veszik észre,hogy csak kihasználja Őket.
Belső istennőm a fejét rázza,s leül egy kopott fotelre.
Szedem a lábaimat,és a csomagjaimat lepakolva, a családom után  loholok.Veszünk ételt és italt a büfében,és lassan becsekkolunk. Az első osztályon utazunk-mert megtehetjük.Elég tehetős családból származom,apa ügyvéd,anya pedig óvónő.Magánóvodánk volt,itt Doncasterban,de most valami más állása lesz majd valószínűleg Londonban. -Kedélyesen dőlök hátra a gesztenyebarna bőrülésen,és csak bámulok ki az ablakon.A gondolataim Louis körül cikáznak,ráterelődik minden értelmes belső megnyilvánulásom.
Vajon találkozunk majd Londonban? És ha találkozunk,akkor megfog ismerni?Vagy csak szimplán elsétál mellettem?Nem,nem,az nem lehet.
A belsőm dühöng.Hogy juthat ilyesmi az eszembe? Louis nagyon szeretett,és megígérte,hogy találkozunk majd.Az első időszakban mindig írt,és telefonált,ezért hittem is és bíztam is abban,hogy visszajön,és találkozunk majd..de 2010 megváltoztatott mindent.Miután bekerült az Xfactorba,és létrejött a One Direction már nem beszéltünk.Nem keresett,nem hívott.Amikor Doncasterbe jött,még csak meg sem látogatott.Én voltam az,aki szenvedett.Aki nézte a videónaplókat,és szavazott Rá,és a srácokra.Én itattam az egereket éjszakákon át.Ő volt az egyetlen,akiben teljes szívvel megbíztam.
Ismét összefutnak a könnyek a szememben,és szépen,lassan végig folynak az arcomon,akárcsak az ablaküvegen a kora nyári,frissítő zápor esőcseppjei.