5.Fejezet-Csalódtam benned*

Helloooo, bébibogyók ! Viszonylag hosszú ideje nem jelentkeztünk résszel,de ennek csakis kizárólag az iskola,és a sok tanulás az oka. Én (Ana) felvtelire készülök,és rohadt sokat tanulok,ráadásul most még le is betegedtem.. Becky pedig alapjáraton is elég elfoglalt. Igyekeztünk sietni a résszel,hát így sikerült. Reméljük,hogy azért tetszeni fog,és szeretni fogjátok. Azért hagyatok kommikat is, 8-10! Aki pedig rendszeresen olvassa, az iratkozzon fel, és a blog following-on is tudtok követni minket!  Jó olvasást ! :) ♡♡ Xxx B&A.

Ötödik fejezet

*Louis szemszöge*

Katie-t 2 hete nem láttam,mert visszautazott Doncasterbe,az érettségi miatt. Annyira hiányzik! Ma jön haza, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne menjünk ki elé a reptérre. Igen,ő az a Katie akit én megismertem. Sosem szerette a nagy felhajtásokat. Az, hogy Lux bébicsősze lett, az puszta véletlen,és hát nem is tudott róla,hogy hová kerül. De azért élvezi, szerintem. Én ennek nagyon örülök, hiszen újra barátok vagyunk, bár nem úgy mint régen. Mindez Grace miatt van. Nem értem, miért akadályozta meg a beszélgetést. Semmi rosszat nem tettem ellene, hogy utálni a kéne vagy bármi.

Holnap újra fellépés lesz, bár a srácokkal most is csak lazulunk. Niall jelenleg a konyhában kutatgat étel után, Liam és Zayn Xboxoznak, Harry meg... Harry megs zokás szerint eltűnt.

*Katie szemszöge*

Vége az egész érettséginek és újra London-ban vagyok...Kb 10 perce. Nem rég szállt le a gép. Eldöntöttem,hogy fogok egy taxit,ami haza visz. Amikor ki léptem az reptér ajtaján meg láttam egy ismerős kocsit. Fekete Rang Rover... és még a rendszáma is ismerős volt. De honnan ? Oh,hát persze. Harry! Mi a fenét keres ő itt!? Lőttek az "A" tervemnek. Pont ott a taxi parkoló hely előtt parkol. Akkor jöjjön a "B" terv, kerüljük el Harry Styles és tegyük úgy, mintha észre se vettük volna. Oké. Irány jobbra. Elindultam, remélve, hogy Harry nem vett észre. Csak azt nem tudom, hogy mivel menjek majd haza, ha nem taxival. A buszozás túl hosszú idő lenne, hiszen megkerülném a fél várost és azután érnék csak haza. Nincs más választás. A lépteim egyre gyorsultak, és oldalra pillantottam és megláttam magam mellett Harry kocsiját. Pontosabban már Harry fejét, mert az ablaka le volt húzva. Hogy az a.. -Hová siettsz ennyire?-csábos mosollyal nézett Rám. -Haza.-kurta vállrándítással jeleztem,hogy menni szeretnék. -Szállj be. Haza viszlek. -Mondtam, hogy ne gyertek el értem. Inkább buszozom. -Ezt te sem gondolhatod komolyan. Megkerülöd a fél várost ahelyett, hogy egyenesen haza vigyelek? -Pontosan tudod, hogy miért nem akartam, hogy elgyertek értem. De te mégis itt vagy.Miért? - nem válaszolt. A hátam mögül hallottam visítozó lányok hangjait. Már csak ez hiányzott. Biztos felismerték a kocsiját. Kellett neki idejönnie! -Katie szállj be, ha nem akarod, hogy a tömeg eltaposson. És én sem szeretnék itt maradni. - nézett kis kölyök kutya szemekkel.Hogy én mennyire utálom Őt. -Na jó rendben, de egyenesen haza viszel - gyorsan beültem a kocsiba. Egyből a gázra taposott, amit becsuktam magam után a kocsi ajtót. -Ja.De azután pedig a hozzánk. -És a pihenő időm? Semmit sem aludtam a repülőn. Este átmegyek. Egy pillanatig gondolkodás suhant át az arcán,majd biccentett. -Rendben.Gyorsan megérkeztünk. Vagy csak nekem tűnt olyan gyorsnak. Oda pillantottam a házra, de semmi fény, ami azt jelentette, hogy Eleanor Louis-nál van, vagy valahol a városban. Nincs kedvem egyedül lenni, így gondoltam megkérdezem Harry-t, hogy itt marad-e addig, míg El haza nem jön. -Ki nem hagynám - pervez mosollyal reagált.A szememet forgattam,majd kinyitottam a kocsiajtót,és kiszálltam.Bementünk a házba. Leültettem a kanapéra, hogy várjon meg ott, míg fel megyek a szobámba. A bőröndömből kipakoltam mindent, ami volt benne. A szobám úgy nézett ki, ahogy hagytam. Bár volt egy valami ami nem az enyém volt. Egy fénykép az éjjeli szekrényemen. Közelebb mentem és megnéztem alaposabban. A képen mi vagyunk rajta Louis-szal, még úgy 15 éve készült. Louis éppen puszit ad az arcomra. A parkban készült. Kiszedtem a képet a keretből és meg néztem a hátulját.

"Olyan jó, hogy újra barátok lehetünk. Annyira szeretlek! Louis XOXO"

Louis, mindig írt valamit a közös képeink hátuljára. És minden alkalomnál sírni kezdtem,amikor elolvastam és vissza gondoltam a múltra.Eddig ez egy fájdalmat okozó emlék volt,hiszen ha belegondolok, folyton ürességet éreztem,de ami óta újra itt vagyunk egymásnak,annyira más minden. Szinte egyszer sem sírtam. De most. Záporként folyt a sós folyadék a bőrömön,letörölve maga előtt a sminket. Eldőltem az ágyamon,és a párnába temettem a fejem. Hüppögve, levegőért kapkodva sírtam. És nem,nm a fájdalom miatt. Most az egyszer nem. Hanem a boldogságtól.
-Katie miért sírsz? - megfordultam a hang irányába. Harry állt az ajtóban. A kezemmel gyorsan letöröltem a könnyeimet. A képre szegezte tekintét, azután pedig vissza rám - Miatta sírsz ? -kissé talán megvetően biccentett Lou felé a képen.Csak bólintani tudtam. A fotót vissza raktam a keretébe, és letettem oda ahol volt. Elindultam felé, ő pedig átölelt.Szorosan fgtam,és magamba szívtam az illatát. - Gyere menjünk le, csináltam neked kaját.

*Harry szemszöge*

Miután Katie megette az ebédjét, leültünk a kanapéra tv-zni. Nem is figyeltem arra ami ment, csak azon tudott járni az agyam, hogy mi az a kapocs Katie és Louis közt, ami ennyire összetartja őket. Úgy értem, hogy ilyen érzelmeket tudnak egymást közt kiváltani, mert El-el nem ilyen a kapcsolatuk. Bár ez nem meglepő, hiszen El-el csak azért van együtt, mert a kiadó, így tarja jónak. Hmm.We love Modest. Lol. Jó részben én is hibás vagyok, mert én mutattam be neki akkoriban, de nem gondoltam volna, hogy ő ilyen csaj. És még azt sem értem, hogy Lou miért hagyta a két lányt együtt lakni!? Hát persze, Katie semmiről sem tud, ő abban a tudatban él, hogy Louis boldog Eleanorral, és minden rendben van. Aha,majdnem.

Telefonom rezgésére lettem figyelmes. Előkaptam a zsebemből. Egy SMS jött Niall-től.

"Hol vagy haver? Tök rég óta elmentél, és még azt sem tudjuk, hogy hová. "

Rápillantottam Katie-re aki éppen szunyókált az ölemben.
"Katie-nél vagyok. Ne aggódjatok. Éppen alszik, amint felkelt megyünk is.

*Kate szemszöge*
Ok,az utolsó emlékem a,hogy tévézünk Harryvel. Aztán..Aztán bealudtam.Ez az. Álmosan nyitottam ki a szemem,és dörzsölni kezdtem. Ásítottam egyet,majd felakartam kelni,amikor Harry lefogott.
-Ugye nem akarsz lefejelni ?
Reszelős hangjától megborzongtam.Nevetni akart. A mély bariton,amit annyira szerettem hallgatni, most vicces kedvében volt.
-Ha csak te, nem akarod.
-De,minden vágyam, milady.
-Ez esetben..
Azzal a lendülettel felültem,de Harry időben kihúzta magát alólam,és felállt. Kacagni kezdtem,és mire észbe kaptam volna, Harry már felettem volt,és ujjai szántották a bőrömet. Jól eső nevetés hagyta el a torkomat, miközben Harry a csípőmön ült,és csiklandozott. Feltolta a ruhát a hasamon,és úgy csikizett.
Igazából fel sem tűnt,hogy bugyiban vagyok. Fent,amikor elkapott a sírhatnék, átakartam öltözni,de nadrágot már nem vettem fel. NEM HISZEM EL,HOGY HARRY ÖLÉBEN ALUDTAM,SZINTE EGY SZÁL SEMMIBEN. A nevetéstől könnyezni kezdtem,és vonaglottam ujjai nevettető mozgása alatt.
-Hazz,engedj el. KÉRLEK.
-Hááát.
-Könyörgöm.
-Oké.
Elengedett,majd nevetve felhúzott,és elém térdelve megfogta az arcom. Ujját végig húzta az arccsontomon,és a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan hajtincset. Ajkai elváltak,és élesen beszívta a levegőt. Tudtam, hogy megakar csókolni. De én.. én nem akartam. Nem most. Nem így. Nem ilyen korán. Alig ismerem egy hónapja. Jó,másnak ez nyilván már ott tartana,hogy "ágybaviszlek",de én nem ilyen vagyok.
-Harry.
Finoman eltoltam magamtól,és halványan rámosolyogtam. Értetlenség szaladt t az arán,és ráncolni kezdte a homlokát. Oda hajoltam,és megpusziltam a bőrét.
-Ne rontsuk el.
Nyelt egyet, majd mosoly ült ki az ajkára,ami nem érintette a szemét.
-Akkor megyünk ?
***
-Szia Idegen.
Liam nevetve kapott fel,és pörgetett meg,amikor meglátott. Őszinte öröm volt az arcán.
-Hello. Most már letehetsz- kacagtam.
Mikor a lábam épségben érte a földet,mgöleltem a többieket is,akik azt hiszem szintén örültek nekem. Ez furcsa volt. Hiszen hirtelenjében annyi barátom lett. Annyi igazi, őszinte,szerető barátom. Ilyesmiben sosem volt részem. Soha nem érezhettem,hogy ennyien vannak mellettem, ráadásul mind olyanok,kik szeretnek. Mindig csak Louis volt. Vagyis egy ideig. De soha nem volt senkim,akinek elmondhattam volna a titkaimat,anyun,vagy néha Lexin kívül. És azt hiszem,ez miattam volt. Annyira sajnáltam magam, hogy észre sem vettem ,mint repülnek el mellettem az évek, és mint magányosodom el. De most. Életemben nem voltak ennyien körülöttem,akik szerettek volna. Mosolyogva, könnyekkel telt szemmel néztem végig a barátaimon.
-Héé. Mi baj ?
Eleanor kedves,aggódó hangjára lettem figyelmes.
Csak megráztam a fejem,majd megöleltem Őt.
-Annyira szeretlek.
-Én is, Kate,én is.
Amikor megjöttem Louis még a szobában volt,és mosolygott,viszont mire elengedtem El-t,már eltűnt. Értetlenkedve forgolódtam , de nem láttam sehol. Elnézést kértem a többiektől,és felszaladtam az emeletre, Louis szobájához. Bekopogtam az ajtón, de mivel nem jött válasz, egyből benyitottam. Hiszen mégis csak a legjobb barátomról van szó. És hogy őszinte legyek, annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy valami baja van, szarul esett , hogy még csak nem is köszönt,amikor megérkeztem.
-Neked is szia.
Nem tudtam elrejteni a gúnyos hangomat.
-Örülök, hogy ennyire örülsz nekem.
Odasétáltam az ágyhoz,amin Louis feküdt. Leültem,és nem szóltam semmi.t Loui sem reagált,még csak felém sem nézett.Értetlenül álltam az eglsz helyzet előtt. Mi rosszat tettem, vagy mondtam, amivel kiérdemeltem ezt a megalázó viselkedést ? Semmi nem jutott az eszembe,amivel megbántottam volna Őt.
Muszáj voltam megkérdezni.
-Louis, mi rosszat tettem ? Akármi is volt az, sajnálom.
Megmozdult,majd felült, és rám nézett. Szemében kétség, bizonytalanság,és kíváncsiság táncolt. Amikor megszólalt,hangja fenyegetően halk,és nyugodt volt,de tudtam, hogy nem szabad, hogy félre értsem a kérdést. Mégis megtörtént. Csak annyit mondott.
- Hagytad, hogy megdugjon ?
Ezzel elhidegítve engem magától.