2.fejezet - Új munkahely*

Hey Cupcakes!Megérkeztünk a következő résszel,és ezt most kifejezetten közösen írtuk,reméljük elnyeri a tetszéseteket és hagytok megjegyzést:) És köszönjük az eddigi véleményeket is!! :) következő rész 7-8 komi után érkezik! :D♥ Puszi xx A&R.

 Második fejezet

Az új lakás valami eszméletlen.Finom,és könnyed elegancia,és lazaság uralkodik szinte mindenhol.Apa dolgozószobája az egyetlen hely,ami kicsit más a házban,de az is csak azért,mert ott tölti  a nap 70%-át,és ha már ennyi időt ott van,akkor legalább érezze valamilyen szinten jól magát. A szobám fala piros,ami valamilyen szinten tükrözi az egyéniségemet.Elég tüzes,és beszólogatós csaj lettem az évek során. Mindig voltak olyanok,akik ellenem voltak,és beoltottak a suliban. Eleinte eltűrtem,de amikor meguntam a folytonos sírást,a sarkamra álltam,és megvédtem magam. Szóval egyértelmű volt hogy a szobámnak tükröznie kell az egyéniségemet. A falak egyenlőre kopárak,nincsenek poszterek rajta.,persze amint lesz úgy időm azonnal dekorálok majd. Egy fehér könyvespolc áll az ajtó mellett- egyenlőre üresen-. Az ajtóval szemben van a gardrób ajtó, mellette pedig a fürdőszobám. Jobbra az ajtómtól van egy hatalmas tükör,alatta pedig az ágyam.És végül-de semmiképpen sem utolsó sorban- azzal szemben van a sminkasztal. Egyszerűen imádom.Imádom,úgy,ahogy van. 



Otthon a képernyőt bámulom,nem tudtam mivel töltsem el az időmet a bőgésen kívül. Három hét telt el a Londonba érkezésünk óta,de folyton magamba fordultan kuporogtam a szobámban. Ez a gyönyörű város kihozta belőlem a Doncasterben elnyomott rémeket. Minden gondolatom Louis volt,és a vele járó emlékek,boldog-szomorú pillanatok. A viszonylag hosszú idő ellenére, barátnőim nem voltak,így senkivel nem tudtam volna kimenni a városba. Az egész kicseszett életben Louis volt az egyetlen aki foglalkozott velem és szeretett..de Ő már elment. Nem hagy nyugodni a gondolat,hogy mi  van ha találkozunk? Mi történik akkor!? Egyáltalán örülne annak, hogy újra láthat, vagy inkább elfelejtene engem?!  Szeretnék vele újra találkozni, de én lehetetlennek vélem,hogy összefussunk a sarki Kisboltban. Akkora ez a város,és annyi ember él itt. Mennyi esély van arra ,hogy véletlenül egymásba botoljunk?! Legyünk őszinték: nem sok. És persze ne felejtsük el azt sem,hogy Ő egy híres banda  tagja,aki bejárta már a világot. Így még nehezebb minden.Még kisebb az esély arra,hogy újra lássam. Természetesen szeretem Őket,de koncertjükön még nem voltam-és nem is szándékozom elmenni.Lexi hatalmas fan,és elhatározta,hogy itt Londonban mindenképpen elmegy egy koncertre,de én nem akarom megkísérteni a szerencsémet. De akkor mégis mit tegyek?! Keressem fel? Vagy hagyjam a véletlenre az egészet?! Nem fogok hazudni:Fogalmam sincs mi lesz majd.

A böngészés sem tudta elterelni a gondolataimat Lou-ról, így a telefonomat nézegettem,és a fejembe ötlött a gondolat,hogy kit is tudnék felhívni.Még mindig megvan a száma,de kitudja,nem cserélte-e le már?! Na mindegy.Igazából nem is fontos...azt hiszem.Végül úgy döntöttem hogy felhívom anyut,így tárcsáztam is a számát.Némi várakozás után meghallottam csilingelő hangját,a vonal másik végéből.
 -Szia anyu.
 -Szia kicsim. Van egy jó hírem.
 -Igen!?És mi?
Érdeklődve vártam,hogy beszélni kezdjen.
-Szóval ma jött egy édesanya, és szeretne egy bébiszittert a lányának, ha ez lehetséges és mivel azt mondta,hogy nem szükséges a végzettség,elég ha egy megbízható embert mutatok neki,egyből Rád gondoltam, hátha te elvállalnád, hiszen értesz hozzájuk és nem nagyon van programod,ha jól tudom.
-Hmm. Nem is rossz ötlet. Szerintem elvállalom. És mikor kezdenék?
-Holnap, ha neked is megfelel. Csak annyi a kikötés, hogy minden alkalommal 10 órára a helyszínen kell lenned.
- Értem. Nem probléma.
-Na akkor fel is hívom a hölgyet, hogy elvállalod és elküldöm neki a telefon számodat. Szerintem még a nap folyamán fel fog téged hívni.
 -Rendben. Szia anyu. Szeretlek!
 -Szia Katie. Én is szeretlek!
Egy másodperc telt el,és a vonal megszakadt.  Végre lesz munkám. Mondjuk,valami más jellegű állásra számítottam,és ez például meg sem fordult a fejemben,de nem gond.Szerintem a  bébicsőszködés is megteszi.Remélem megfizetik azért.
Nagyon fiatal volt még az idő,ezért úgy döntöttem hogy kimegyek a közeli parkba. Apa a dolgozó szobában ült, oda mentem hozzá, hogy szóljak neki.
-Apu elmegyek egy- két órára, ha nem baj.
-Nem menj csak nyugodtan.
-Köszi,szeretlek.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Én is,de Katie! Nem tudnád magaddal vinni Lexi-t? Lassan nekem is mennem kell és hát egyedül nem szeretném itthon hagyni.
-Apa Lexi lassan 14 boldogul ő otthon egyedül.
-Kérlek kicsim.
-Legyen.
-Imádlak.
-Tudom.
Gyorsan a nappaliba siettem és szóltam Lexi-nek, hogy kapkodja össze magát mert a parkba megyünk. Furcsa módon elég gyorsan elkészült.Általában sokáig tart neki míg felöltözik. Az út a házunktól a parkig csak 15 perc sétával. Kicsit sétáltunk,aztán Lexi nagy forgolódásokba kezdett.Valamit-vagy valakit. nagyon keresett. Furcsán  néztem rá,de nem nagyon foglalkozott velem .Egyszer csak elfutott az egyik irányba, ahol egy kisebb tömeg állt.Őszintén szólva fogalmam sem volt,hogy mi lehet ott,mit nézhet a tömeg.
-Lexi állj meg! -ordibáltam rá, de nem hallgatott Rám, csak tovább futott, így utána rohantam magam is.
Az emberekhez,akik javarészt fiatal tini lányok voltak,megállt,
-Lexi miért kellett elfutnod?
Lihegve dőltem a térdemre.Nem vagyok túl edzett.Pedig igazán rám férne egy kis egészséges mozgás..na meg egy kis fogyókúra..
-Ezért -mutatott rá egy srácra. Követtem  a szememmel az ujját, és a híres,és szenvtelenül helyes Harry Styles tekintetével találtam szemben magam.
Azok a zöld szemek elképesztőek,sőt.Kifejezetten varázslatosak. A fürtök a hajában állóhelyzetben kinyírtak,és konkrétan tátott szájjal bámultam Rá.Édes mosollyal nézett Rám,és a körülöttem állókra,majd folytatta a fényképezkedést,és a dedikálást.Az elő értelmes gondolatom a feleszmélés után az volt,hogy elkellene rohannom,addig ameddig még lehet,de Lexi tuti nem jönne velem,egyedül pedig nem hagyhatom.De hisz' Ő csak Harry.Az,hogy Harry ott van,még messze sem jelenti azt,hogy Ő is itt van.Egy mély lélegzetvétel után halvány mosolyt erőltettem magamra,és hagytam hogy Lex magával rántson a félisten elé,
-Szia Harry! -köszönt Lexi teljes fogsoros mosollyal.
-Sziasztok. -Harry ajka jókedvűen megrándult,amikor rám nézett,és szerintem tudatosult benne,hogy tátott szájjal bámultam.Mosolya érintette a szemét,valószínűleg remekül szórakozott.
-Heló -köszöntem, de akaratom ellenére is kicsit flegmán sikerült.
-Látom a tesód nem nagyon rajong értem. - súgta oda Lexi-nek,miközben én képet csináltam Róluk.
-Igazándiból imád csak jelenleg más a problémája van, ezért ilyen durcis.
 -Ohh. Értem.És ezt  milyen névre írhatom?
-Lexi Crook - kivett egy papírt  a táskájából és oda nyújtotta Harry-nek. Gondoltam, úgyis sokáig fogunk még itt állni ezért elő vettem a telefonomat a zsebemből és a twitter-ezni kezdtem. Persze örülnöm kellett volna,hogy találkozhatok Harry Styles-szal, de az a baj, hogy semmi kedvem nem volt.Csak haza akartam menni,és kibőgni magamból minden szívfájdalmat. Mert  persze még mindig Louis-szon járt az eszem. Szerintem még egyszer sem említett meg a srácoknak..és azt hiszem,akkor lennék igazán szerencsés,ha tényleg nem tette volna még meg..


*Lexi szemszöge* 

Katie enyhén szólva durcizik, mert jelenleg Harry közelében vagyunk és valószínűleg Ő azt szűrte le ebből,hogy talán Louis is a közelben van.De egyébként ha nincs is itt,akkor is örülhetne,hogy most egy lépéssel közelebb került,ahhoz hogy újra lássa Őt. de ha nem akkor is egy lépéssel közelebb van ahhoz, hogy újra találkozzon Louis-szal. Mivel félre vonult egy pillanatra, egy kicsit egyedül lehettem Harry közelében,és egy igencsak remek ötlet jutott eszembe.Vártam,ameddig elszivárgott a tömeg,és kettesben maradtunk.
-Bocsánat a nővérem viselkedéséért. 
Szégyenlősen mosolyogtam rá.
-Semmi gond! És mitől ilyen? 
Kicsit félre biccentett fejjel nézett vissza rám,tekintete érdeklődve fúródott enyémbe. 
-Hát..nem tudom,hogy szabad-e elmondanom neked..
Zöld íriszében kíváncsiságot véltem felfedezni. 
-Miért ne szabadna?
-Mert elég kényesen érinti ez a téma,és persze nem is akarlak untatni.
-Hé,egyáltalán nem untatsz.Sőt.Kifejezetten érdekel,hogy mit szeretnél mondani.
Kedves mosoly csúszott ajkára,teljesen meghaltam tőle.
-Mmm..oké.Szóval volt egy nagyon jó fiú barátja, sőt,igazából Ő volt az egyetlen igaz barátja,de a srác elköltözött a családjával, később pedig bekerült az X-factorba,és hát se kép se hang felőle. Csak úgy eltűnt az életéből,mármint sikeres lett,gazdag,és keresett ,de úgy igazán el sem búcsúzott tőle. Mondhatni elég rendesen faképnél hagyta és amikor meglátott téged, akkor azt hitte, hogy ő is itt van,és találkoznia kell vele.És én azt gondolom,hogy lehet hogy  nincs erre felkészülve lelkiekben.
Harry a homlokát ráncolva mérlegelte magában az utolsó mondatom jelentését,majd kinyitotta a száját,aztán becsukta.Majd újra ki,viszont ezúttal meg is szólalt.Azt hiszem enyhén meglepődött. 
-Várjunk csak.Ez akkor  azt jelenti, hogy a srác a banda egyik tagja? 
-Genius vagy Hazz.Genius.
-Hahaha. Igazi mókamester vagy. Na de ki az? 
-Nézd,én nem szeretném elmondani, mert lehet hogy ezzel is túl sokat mondtam, szóval szerintem inkább majd amikor haza mész kérdezd meg tőlük, hogy melyikük ismeri Katie Crook-ot. 
-Szerintem nem kell megkérdeznem tőlük. Holnap személyesen úgyis látni fogják,és akkor azt hiszem majd elég nyilvánvaló reakciót fog kiváltani a srácból majd,szerintem.
-Ezt hogy érted?- értetlenül néztem Harry-re aki csak mosolygott magában. 
-Lexi menünk kell, anya hívott. 
Hirtelen Kate jelent meg, a telefonjával a kezében.
-Köszönöm az autogramot és a képet.Élmény volt találkozni veled. Remélem találkozunk még. Szia! -öleltem meg Harry-t,és mélyen beszívtam az illatát.
-Nincs mit. Részemről az öröm,és én is remélem. Szia! -ölelt vissza és egy puszit nyomott a homlokomra.
Igen.Azt hiszem ezt hívják diadalnak.