3.fejezet-Nem hiszem el*

Sziasztok,bébik! Most,hogy két hét elteltével hoztuk a részt,azt hiszem,ideje beismerni: MIATTAM VOLT.(Ana) Nekem kellett volna megírni,de eszméletlen nagy ihlet hiányokkal küzdöttem,ráadásul talán lusta is voltam kicsit,ezért Becky írta meg az új fejezet elejét,én pedig kicsit belejavítottam,és megírtam a végét! Remélem,azért nem haragszotok Rám nagyon,de remélem,hogy azért tetszeni fog,és hagytok megjegyzést. SŐT. Ezt mindketten reméljük,azt hiszem! :D8-9 komment után újra találkozunk!:) Puszi xx B&A.

Harmadik fejezet

*Másnap reggel*

Ha azt mondom,hogy izgultam,akkor azt hiszem,nem fejezem ki magam eléggé.Konkrétan teljesen ki voltam akadva. Reggel már fél hétkor ébren voltam,és a Twitteremen járkáltam,egy meleg kakaó társaságában.Fél nyolc tájt felöltöztem,de a tükör előtt állva,inkább váltottam a szerelésemen,és valamivel elegánsabbra,mégis csajosra vettem a figurát. A hajamat lófarokba kötöttem,és kisminkeltem magam,valamennyire.Letipegtem az emeletről,és miután köszöntöttem apát,a konyhába mentem.A konyha pulton ültem éppen,és egy almát rágcsáltam,amikor összefutott a pillantásom egy kis cetlivel, amin anyu kézírását véltem felfedezni.

" Szép reggelt, Drágám. Legyen kellemes az első napod! Mellesleg az unoka tesód 2 nap múlva jön látogatóba,nem ártana ha rendet tennél a buborékodban.. Későn jövök ma haza. Anya xx "

A szememet forgattam a "buborék" szó láttán.Anya így nevezi a szombat,-bár fogalmam sincs miért- és néha elég irritáló tud lenni.Leszálltam a bútorról, majd kiegyensúlyozott léptekkel elhaladtam a háztartási gépek mellett,és a kukába hajítottam a cetlit. Felrohantam az emeletre,és bejelentkeztem a laptopomra.

Bejelentkeztem Twitterre, és írtam Abby-nek egy üzit,miszerint már várom,hogy újra lássam. Az órára pillantottam,éppen 8.45-öt mutatott,így lementem a földszintre.

-Majd jövök apuu!-üvöltöttem,majd becsaptam az ajtót. A fülembe dugtam az Ipodom fülhallgatóját,és elindultam a gyér,kora reggeli napsütésben,ami elég szokatlan erre felé. London nem éppen a napsütésről híres..

Beugrottam a Starbucks-ba egy kávéért útközben,és már rohantam is tovább. Fél kilenc lehetett,amikor egy stúdióhoz értem. Felvont szemöldökkel konstatáltam,hogy valószínűleg egy abnormális munkát kaptam.. Kissé megráztam a fejem,a nyakamba akasztottam a fülhallgatót,és bementem az ajtón. Egy recepció szerű nagy asztal állt előttem, mögötte egy magas,barna hajú nővel. Mosolya jellegzetes kamu mosoly volt;egyenesen lerítt róla. 

Halvány mosolyt pakoltam az arcomra,és kiegyen súlyozott léptekkel odamentem a pulthoz.

-Szia! Segíthetek?

-Mmm..Hello. Katie Crook vagyok,a bébiszitter. És,hát..mm. Az igazság az,hogy nem tudom,kire kell vigyáznom itt.Nem számítottam rá,hogy egy stúdióba hívnak. 

Azt hiszem,őszinte,kedves mosolyt villantott felém a csajszi.

-O,Katie ,már várnak. Mondjuk-az órájára nézett-azt hiszem előbb is érkeztál.De nem gond. Lou csak örülni fog. Menj balra,és kopogj be a kettes számú stúdiószobába,rendben? 

A homlokomat ráncoltam,de bólintottam.

-Oké,köszönöm. 

Intettem,majd elindultam balra,és a "Kettes számú szoba" feliratot megpillantva,tettem,amit a recepciós mondott.

Míg az ajtó kinyílt,én a földet bámulva azon gondolkodtam,hogy mit is kellene mondanom. Nem kellett sokat várni, gyorsan kinyitották az ajtót és egy ismerős ,mélykék szempárral találtam szemben magam.

Azt hiszem,néhány másodpercig levegőt is elfelejtettem venni,amikor megláttam Őket.

Nem hiszem el,hogy pont ide kellett jönnöm! Nem hiszem el! Nem hihetem el! Ez valami rossz vicc!

Leszorítottam a szemem,és mély levegőt vettem. A homlokomon megéreztem pár csepp verejtéket,mely az izgatottságomat jelezte. Nem lehet igaz!

Erőt vettem magamon,és felnéztem. Mosolyt erőltettem magamra,és a szöszire néztem.

-Szia! Gondolom te vagy a bébiszitter. Gyere beljebb. - invitált be Niall. Ó,Istenkém,miért pont a One Direction-nál kell bébi csőszködnöm? Ezerfelé szaladgáltam a gondolataim,és izzadt a tenyerem. Ha Niall itt van,Liam itt van,és Harry is itt van,akkor valószínűleg a többiek is itt vannak. Vagyis Louis is itt van! Nem,nem nem! Én még nem vagyok készen! Nem állok készen erre. Mi van,ha amikor meglát,nem ismer meg? Vagy egyszerűen nem akar látni? Már megint ezek a jól ismert gondolatok..Megrázom a fejem,és belépek,az ajtó pedig csukódik mögöttem.

- Szia Niall! 

Édesen mosolygok az Istenségre. Köztudott,hogy szeretem Őket,és a zenéjüket,de persze nem tudnék össze-vissza sikítozni-mint azt már a múltkori találkozásnál,bizonyítottam is Harrynek.

De ennek ellenére,lüktetett bennem a vér,hiszen rengeteg mindent köszönhetek nekik. 

- Úgy látom nem is kell bemutatkoznom - mosolygott. - Srácok megérkezett a bébiszitter. Öö , hogy is hívnak?

- Szia Katie! - jött oda hozzám Harry és megölelt. Viszonoztam a kedves gesztust,és magamba szívtam férfias,és üde illatát. 
- Szia Harry! Én is eget rengetően örülök neked,de ha még három másodpercig ennyire szeretni fogsz,akkor rendezheted a temetésemet.

Kínosan felnevettem,Harry pedig elengedett.

-Bocs,kislány,csak jó újra látni.

Elnézően mosolyogtam,és mikor szemébe néztem,próbáltam némán bocsánatot kérni,a múltkori viselkedésemért. 
- Ti ismeritek egymást?-rökönyödött meg Niall. 
- Aha - bökte ki Harry,mire felszaladt a szemöldököm. 
- Az ismerjük egymást az talán egy kicsit erős kifejezés,viszont tegnap volt szerencsénk összefutni a parkban,és váltottunk pár szót.De a húgommal legalább jól elvolt. 

Szöszi biccentett,és kínos csend telepedett Ránk.A némaságban Liam jött elő egy ajtó mögül.

-Heló,Katie. Mizu? Liam vagyok.

-Sziaa Liam. Minden oké. Örülök a találkozásnak. 

-Én is. Gyere ide.

Megölelt,és magához szorított. A nyakához fúrtam a fejem,és mélyeket lélegeztem. Niall és Harry csak néztek minket. Miután elengedett,az ajkamba haraptam.

Gondoltam poénkodom kicsit.

-És akkor kire is kell vigyáznom!?Mert állítólag bébiszitterként hívtak ide. De szerintem nektek nincs szükségetek rám.Valószínűleg egyedül is tudtok pelenkát cserélni.

A srácok felnevettek,mire kicsit ellazultam. Imádom Niall nevetését. 

- Jajj,bébi,engem szittelhetsz nyugodtan. - mondta Harry egy pimasz mosoly ,és szemöldök vonogatások kíséretében

- Kösz, de nem.

- Ne már... - próbált szomorú fejet vágni,de azt hiszem,hogy az előtörő nevetése csak rosszabbított a helyzeten.

-Love in the Air,babes. Szóval ha befejeztétek,akkor,bemutatnám Katie-nek,Luxot. Lux,Ő itt Katie. Ő fog rád vigyázni,amíg anyuci dolgozik. Okés? - hozta Niall a kezében a kis lányt - Lou mindjárt jön, csak még a cuccokat pakolja ki.

- Nagyon aranyos vagy Lux.-átvettem a kis csajt,és megfogtam a kezét.Édesen mosolygott rám,mire puszit nyomtam az arcára.

- Ahogy te is... - kacsintott rám Harry,mire Liam hasba vágta.

- Kuss. - mondta Liam.

-Te is nagyon aranyos vagy.-Lux mosolygott,és átkarolta a nyakamat. Azt hiszem,jóban leszünk.

- És hol maradt a csapatotok másik fele?-fordultam vissza a többiekhez,akik mind-mind mosolyogva néztek minket.

- Elmentek vásárolni. A barátnőiknek keresnek valami ajándékot.-vont vállat Leeyum.

- És te Batman, hogy hogy nem mentél?Ha jól tudom,akkor most Sophiam a trendi. -mosolyogtam.Nekem különösebben semmi bajom nem volt,és nincs is Sophiával. Bár hogy is lehetne? Hiszen nem is ismerem. És az igazság az,hogy ha Liam tényleg,igazán boldog vele,akkor mindenkinek meg kellene értenie ezt,és nem bántani szegény lány.Különben is :szerintem nagyon szép,és nekem szimpatikus is.

- Sophinak már meg van az ajándéka - mosolygott,azonban arca kicsit elsötétült,amikor némán bólintottam csak.-Te sem bírod Őt?Annak ellenére,hogy nem is ismered? Vagyis..Egyáltalán Direcioner vagy?

A szemem kikerekedett Liam hirtelen felcsattanásától,de elmosolyodtam.

-Igen,Directioner vagyok,és leszek mindig is. És nem,egyáltalán nem utálom Őt. Sőt szerintem nagyon szép,és nekem tényleg szimpatikus is,de őszinte leszek hozzád.Nekem mindig is Danielle és Perrei voltak a kedvencem 1D-barátnőim,és jobb ha tudod,hogy ez csak az én véleményem,de szerintem a Directionerek sosem fogják úgy szeretni Sophiamet,mint amennyire Payzert szerették.Értsd meg,hogy nekik is nehéz,mert szeretnek téged.Vagyis szeretünk.De próbálják feldolgozni ezt az egészet. És hidd el,hogy nem sokára,minden jobb lesz,és talán ha Soph bebizonyítja,hogy tényleg csodás ember,és boldog veled,akkor Ők is megszeretik majd. Nekem már az első pillanattól kezdve szimpi. 

Liam elmosolyodott,és némán magához húzott.Mosolyogva engedetm el,majd álltam meg mellette,miközben Lux mellém állva a kezembe kapaszkodott.

Éreztem, hogy Harry tekintete végig fut a testemen.

- Katie..- szólalt meg Niall.

- Hmm? - néztem rá értetlenül.

- Ismerős vagy nekem. Mintha láttalak volna már, egy képen. - Fenébe.Nem lehet,hogy rájött.Egyáltalán milyen képen láthatott volna? Nem nagyon vannak képeim Louisszal. .Vagyis csak olyanok vannak,amik már régebbiek,és persze én is rengeteget változtam már. De ez így nem lesz jó.Nem jöhetnek még rá. Most még nem. Nincs 

kedvem magyarázkodni nekik,aztán előttük összetörni.

- Niall, ha egy címlapon láttad akkor nem csodálom, hisz olyan gyönyörű. - bókolt Harry.Bár nem akartam rá reagálni,a testem válaszolt,hiszen elpirultam. Lehajtottam,ezzel titkolva zavaromat.

- Sosem szerepeltem címlapon és nem is fogok. Nem szeretnék abban a világban élni, ahol az emberek kiforgatják az életemet. Nekem arra végkép nincs szükségem.Így is van elég gondom.

- Én élvezem ezt az életet. - mondta Liam.

- Igen a pénz és a hírnév mellett elég csodás lehet... - fintorogtam - félre ne értsétek. Szeretem azt amit csináltok, de ÉN nem bírnám el ezt az egészet.Nem lennék hozzá elég erős.

-Hát Drágám,pedig ha nekünk fogsz dolgozni,vagyis Lounak,akkor az emberek látni fognak velünk.Jobb, ha hozzászoksz,hogy mindegyikünkkel összeboronálnak ,és te is hírességnek számítasz majd.

Harry kedvesen a vállamra fektette a tenyerét.És az érintéséből csak törődést véltem kivenni.Nem akart lopott érintéseket,és semmi különlegeset,csak egyszerűen közölte velem a tényállást. Az,hogy apa neves ügyvéd volt,már önmagában megrázó volt nekem,hiszem a joggal kapcsolatos újságokban többször is előfordult a neve,.De természetesen ez összesem mérhető azzal a hírnévvel,aminek a srácok örvendenek,világszerte. 

-Erre..erre nem is gondoltam.-motyogom.-Mondjuk,hogyan is gondolhattam volna rá,ha egyszer nem is tudtam,hogy nektek kell dolgoznom? 

Gúnyos vigyor ült ki a szám szélére.

-Hogy hogy nem tudtad? Nem mondták el?-kérdezte Liam ,mire megráztam a fejem. -Hát,akkor az nem túl jó.De mindenesetre üdv a világunkban.

-Kösz-nevettem fel kedélyesen,amikor is nyílt az ajtó,és lány,illetve fiú kuncogások ütötték meg a fülemet. S én azonnal tudtam,hogy már nincs visszaút. Éreztem,hogy Itt van. Louis megérkezett...